Ondes Martenot

just arrived couple of minutes ago :cool: today was my last day in the school :guitarist: :guitarist: :drummer: :singer: bored??? :( tomorrow is christmas,celebrate!!! :santa3: :santa: :santa2: :smug2:

Hello Julia! :santa: :santa2: :santa3: Merry Xmas!

blingblingbling

Hello Julia! :kiss: how are you?

W - We live in a beatiful world!!!!!!!!

Cool! :cool: a deserved victory :guitarist: :drummer: :guitarist: :singer:

W - West Germany :drunk:

Y - Yaroslavl

A - Atalanta Bergamo

Y - Yeah yeah yeahs

Sigur Rós - Svefn-G-Englar

Elbow

Sigur Rós - Svefn-G-Englar

^ hi Rick! :cool: i'm fine,looking forward for a long sleep tomorrow :snore: today's my last day in the school,after 2 weeks holidays :cool: how r U?

Hi Nicolas! how are you doing? :cool:

some Ady Endre poems: GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN... Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetek Legyek az új, az énekes Vazul, Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul. De addig sírva, kínban, mit se várva Mégiscsak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusztaszer, Mégis győztes, mégis új és magyar. A MI GYERMEKÜNK Bús szerelmünkből nem fakad Szomorú lényünknek a mása, Másokra száll a gyermekünk, Ki lesz a vígak Messiása, Ki majd miértünk is örül. Ha jönnek az új istenek, Ha jönnek a nem sejtett órák, Valamikor, valamikor Kipattannak a tubarózsák S elcsattan hosszú csoda-csók. Mások lesznek és mink leszünk: Egy napvirág-szemű menyasszony S egy napsugár-lelkű legény. A tubarózsa illatozzon S áldott legyen a mámoruk. S áldott legyen, ki: te meg én, Ki az övék, kiért mi sírtunk, Kit forró lázunk eldobott, Öleltetőnk, kit sohse bírtunk, Ki másoké: a gyermekünk. Kit napvirág és napsugár Új igére, új dalra termett, Áldott legyen, ki eljövend, Az idegen, nagyálmú Gyermek, Kit küldtek régi bánatok. A VÁR FEHÉR ASSZONYA A lelkem ódon, babonás vár, Mohos, gőgös és elhagyott. (A két szemem, ugye, milyen nagy? És nem ragyog és nem ragyog.) Konganak az elhagyott termek, A bús falakról rámered Két nagy, sötét ablak a völgyre. (Ugye, milyen fáradt szemek?) Örökös itt a lélekjárás, A kripta-illat és a köd. Árnyak suhognak a sötétben S elátkozott had nyöszörög. (Csak néha, titkos éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.) A fehér asszony jár a várban S az ablakokon kinevet. MERT ENGEM SZERETSZ Áldott csodáknak Tükre a szemed, Mert engem nézett. Te vagy a bölcse, Mesterasszonya Az ölelésnek. Áldott ezerszer Az asszonyságod, Mert engem nézett, Mert engem látott. S mert nagyon szeretsz: Nagyon szeretlek S mert engem szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb. A KÖNNYEK ASSZONYA Bús arcát érzem szívemen A könnyek asszonyának, Rózsás, remegő ujjai Most a szivembe vájnak. Érzem az illatát is ám A rózsás, gyilkos ujjnak S véres szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt: az én szivemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a multnak. Véres szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Nagy az én bűnöm. Vesszen is, Kire a végzet mérte, Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát Megérezze, megértse. Maradjon szent talánynak Ő, Maradjon mindig újnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. FÉLIG CSÓKOLT CSÓK Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, Ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap. HUNYHAT A MÁGLYA Hunyhat a máglya Ezek a szomorú, vén szemek Nem néznek soha másra. Léda, elűzhetsz: E vén, hű kutya-szemektől Sohasem menekülhetsz. Szerelmi máglya Fölgyujtja tán újra a véred: Hiába, mindhiába. Jönnek a rémek: Ezek a szomorú, vén szemek El nem engednek. Néznek. HIÁBA KÍSÉRTSZ HÓFEHÉREN Én beszennyezlek. Én beszennyezlek A leghavasabb, legszebb éjen: Hiába kisértsz hófehéren. Színem elé parancsolom majd Fehér köntösös szűzi árnyad, Saját lelkemből fölcibállak. Hiába libeg félve, fázva: Telefröccsentem tintalével, Vérrel, gennyel, könnyel, epével. Hiába reszket, hiába reszket: Befoltozom gyanuval, váddal, Bepaskolom mérges csalánnal. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak. VAD SZIRTTETŐN ÁLLUNK Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk. TÜZES SEB VAGYOK Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzva, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. A FEHÉR CSÖND Karollak, vonlak s mégsem érlek el, Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk, csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is síma, illatos hajad, Zilálva, tépve verje arcomat. Fehér nyakad most nagyon is fehér, Vas-ujjaim közt fesse kékre vér. Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed: Megállt az élet, nincsen több sora, Nincs kínja, csókja, könnye, mámora, Jaj, mindjárt minden, minden elveszett. Fehér ördög-lepel hullott miránk, Fehér és csöndes lesz már a világ, Átkozlak, téplek, marlak szilajon, Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom. Megöl a csend, ez a fehér lepel: Űzz el magadtól, vagy én űzlek el. A MÁSIK KETTŐ Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Piros kertek közt futott az utunk, Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben, Egymás szemébe nézni nem tudunk, Itt sápadt minden. Csókoljuk egymást biztatón, vadul, Nappalba sír be minden csókos estünk, Hiába minden, csók ha csókra hull, Hideg a testünk. S piros kertekből, úgy tetszik nekünk, Közelg egy leány és egy ifju ember S mi, ím, egyszerre forrón ölelünk, Nagy szerelemmel. EGY ÓCSKA KONFLISBAN Királyném, kigyultak a lángok, Aranyos hintónk, íme, száll, Ma a nép közé vegyülünk el, Te a királyné s én a király. Lásd, ez a fényes kocsitenger A villámfényes fák alatt Miérettünk hullámzik, fénylik, Hogy téged s engem lássanak. Királyném, bocsásd le a fátylad: Ma este kegyosztók leszünk. (Döcög, döcög az ócska konflis És mi sápadtan reszketünk.) Királyném, megölnek a vágyak. Sohse vágyott, mint te meg én, Földi pár úgy az élet-csúcsra És sohse volt még íly szegény. Vágy, élet és sugár a lelkünk És utunk mégis koldus-út, Jogunk van minden fényességhez, Amit az élet adni tud. Király vagyok és te királyné, Hát trónunk sohse lesz nekünk? (Döcög, döcög az ócska konflis És mi sápadtan reszketünk.) LÉDA A HAJÓN Hurráh, jön az Öröm hajója És hozza Lédát már felém. Virágos, pompás szőnyegén, Én asszonyom, már látlak, látlak: Hajadban a vérvörös rózsa. Ugye kivánsz? Én is kivánlak. Hurráh, mi rég nem láttuk egymást. Óh, jaj, szédülök itt a parton, Óh, jaj, most mindjárt itt leszel, Kérdezlek majd és kérdezel És összecsap két szomju-lélek És fejemet kebledre hajtom. Jaj, ne. Ne jöjj. Reszketek, félek. Óh, jaj, mi rég nem láttuk egymást. IMA BAÁL ISTENHEZ Óh, Baál, Nagyúr, ez az irgalom-óra, Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk, Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra. Nem énreám. Hisz én mi vagyok? Féreg. Pártütő isten, összetépett lélek, Elesett titán. De itt van a párom: Kegyetlen, nagy Baál, jóságodat várom. Bús asszony-ember, de lelke Nap üszke, Szomorú szemű, de nagyszomjú, büszke, Didó királynő, csókolva is vádló, Hajh, beteg csókú, de mindenre váró, Bíborra termett, egyetlenegy némber. Óh, Baál, állj mellénk lelked kegyelmével. Minden-Pénzeknek trónján valahol Fordítsd felénk fényes, kegyetlen arcod. Én harcolnék. Megharcolnám a harcot, Tudok alázva élni, lélek-áron, De nézz reá: királynő az én párom, Selyemvánkost áztathat csak a könnye, Selyemzászlót lengethet csak a gályánk. Óh, öntsd reánk aranykönnyed folyását, Óh, öntsd reánk, véres aranyak atyja, Óh, nézz reánk, a két legkoldusabbra. Ha ide néznél, vad aranyszived Összeszorulna. Könnyed eredne S úszó, sötét gályánk szőnyegére Óh, hullna az arany, hullna egyre. A TÓ NEVETETT Alkonyban szálltunk Együtt a tavon, Idegen ölű, Ringató ölű, Félelmes ölű, Mélyvizű tavon. Régi kínoknak Bús köntösében Úsztunk a tavon S az éjre vártunk. Öreg hajósunk Karja reszketett, Havas ormokról Zúgtak a szelek, A tó harsogott, Hívott, kiabált, Zúgott, jajgatott, A tó nevetett. Szálltunk, hajóztunk. (A kínjainkat - Súgtam csendesen - Oldjuk végre fel. Szent sír ez a tó, Szerelmes karú, Titkot őriző. Ez ölelni tud, Örökre ölel És áldva ringat. Nem tudja senki, Ha ő átkarol, Zuhanjunk, gyere.) Ő néz, néz reám És búsan tekint És vágyón tekint A partok fele. Szállunk, rohanunk: Óh, menni, menni, Óh, élni tovább, Bús kínok alatt Járni, szenvedni, De lenni, lenni. A tó nevetett Utánunk vadul, A mélyvizű tó, Idegen ölű, Szerelmes ölű, Áldott karú tó. A tó nevetett S bármerre megyünk Azóta mindig: Minden alkonyon Halljuk nevetni. MEG AKARLAK TARTANI Őrjít ez a csókos valóság, Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyva Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam, Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva rajtam. Hóhérok az eleven vágyak, Átok a legszebb jelen is: Elhagylak, mert nagyon kivánlak. Testedet, a kéjekre gyultat, Hadd lássam mindig hóditón, Illatos vánkosán a multnak. Meg akarlak tartani téged, Ezért választom őrödül A megszépítő messzeséget. Maradjon meg az én nagy álmom Egy asszonyról, aki szeret S akire én örökre vágyom. CSAK JÖNNE MÁS Hódolni kergettem elébed A vágyak éhes csapatát, Nomád, vad, büszke csapatát A vérnek. Irigyellek, szánlak, utállak, Szerencsés koldusasszonya, Királyi koldusasszonya A Vágynak. Csak tudnék én mást úgy kivánni, Mint téged. Óh, csak jönne más. Egy más asszony. Valaki. Más. Akárki. A LÉDA SZÍVE Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sohse féltem. De a szeretőm elszaladt. Szép szeretőm: az ifjú Mosoly. * Sírtak s nevettek a boszorkák. Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szivek S én elfödtem az arcomat. Sziveket dobtak a boszorkák. Én nem féltem. Én sohse féltem. A bús csodáknak ligetében Állottam búsan, egyedül. A ködből hulltak a szivek, Csúnya, kicsiny, kemény szivek. * Egyszerre szétszálltak a boszorkák, Könnyesen, csöndben és fehéren, A bús csodáknak ligetében, Egy asszony jött fényben felém S én ráemeltem arcomat. * Szemembe nézett s szivéért nyúlt, Az arcomon még most is érzem: A bús csodáknak ligetében Arcomhoz vágta a szivét, Meleg, beteg, szegény szivét. LÉDA PÁRISBA KÉSZÜL Van valakim, aki Minden, Aki elhagy, aki itthagy: Páris, Páris, állj elébe, Térítsd vissza, ha lehet. Állj elébe s mondd meg néki, Hogy én fiad vagyok, Páris, Elűzötten, száműzötten, Messze tőled. De fiad. Mondd meg néki, hogy te küldted Magad helyett bús fiadnak, Kis szerelmét az életnek Ne vegye még tőlem el. Élni, élni, be jó volna, Ámulni még. Páris, Páris, Üzend meg a leányodnak: Hogyha elmegy, meghalok.

8/10 Splean - Ostaemsy'a Zimovat' :P

T - Thomas,Rob

Splean - Ostaemsy'a Zimovat'

Outkast

i don't know where but maybe in some swiss cities :huh: yeah , i guess i'll be here also or i will move my comp to the toilet :idea2: i go to sleep now,sleep well Iris! :)

Splean - Moe Serdtse

i have to go :snore: now,cause i stll have school tomorrow :bigcry: good night Iris!!! :kiss: :kiss: :kiss:

Splean - Zvezda Rock'n'Rolla

Q - Quo,Status